Home » 2017 » június

Monthly Archives: június 2017

„A BSZC Csillagai”

2017. június 8-án a BSZC Karacs Ferenc Gimnáziuma, Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája adott otthont az első „BSZC Csillagai” díjátadó ünnepségnek. A díjátadóra az idei tanévben eredményesen versenyző diákok és felkészítő tanáraik voltak hivatalosak. A színvonalas műsor után a díjak átadása követett, melyet állófogadás zárt. Iskolánk részéről a következő személyek részesültek főigazgatói dicséretben: Ötvösné Kéki Piroska (TDK versenyre való eredményes felkészítés), Szabó Gábor (Országos CNC programozás és gépkezelés versenyre való eredményes felkészítés), Csiszár Nikolett és Kántor Magdolna (Országos Tudományos Diákkonferencia, legjobb prezentáció kategória első helyezettjei), Horváth Vivien (Országos Tudományos Diákkonferencia, legjobb szakdolgozat kategória első helyezés), Prónay Sándor (Országos CNC programozás és gépkezelés verseny VIII. helyezés), Csiszár Viktor (Országos CNC programozás és gépkezelés verseny XII. helyezés).

Összetartozás Napja

A trianoni tragédiára emlékezve június 4-ét a magyar Országgyűlés 2010-ben a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította. Nemzeti Összetartozás Napi Diákutaztatási Programját pályázat keretében hirdette meg a Rákóczi Szövetség, ahol bármely Kárpát-medencei középiskola pályázhatott azzal a feltétellel, hogy június 4-én a Kárpát-medencében legalább egy határt átlépve ellátogatnak egy másik ország magyar iskolájához, ahol közös programot bonyolítanak. A 129 sikerrel pályázó iskola közül 75 magyarországi, 18 erdélyi és partiumi, 25 felvidéki, 6 délvidéki és 5 kárpátaljai. Az utazók nem csak Magyarországról és Magyarországra utaznak, hanem több esetben külhoni régiók iskolái keresik fel egymást.

E pályázat keretében érkeztek intézményünkbe sepsiszentgyörgyi középiskolások 2017. június 2-án. Rövid kulturális műsort adtak iskolánk számára, amelyet a csihás diákok is színesebbé tettek néhány felolvasott prózarészlettel, illetve szavalataikkal. Reméljük, szép emlék marad mindenki számára ez a nap, ahol közösen emlékezhettünk meg arról, hogy bár határ választ el bennünket egymástól, de egy nemzethez tartozunk.

EGER OSTROMA

A 11.D osztály, döntő többségében turizmus-vendéglátás szakos tanulóival 2017 június 3 és 5 között az Észak-magyarországi régió egyik legszebb városában, Egerben jártunk. A város jelentős oktatási, kulturális és turisztikai központ, ahol bőven akad látnivaló mindenki számára. Természetesen mi igyekeztünk „szakmai szemmel” végigjárni, megtekinteni a város nevezetességeit. Jártunk az egri várban, a bazilikában, az Eszterházy Károly Egyetem épületében, ahol festészeti kiállítást is megtekintettünk. Sétáltunk az Eger-patak partján, megnéztük a Dobó teret, a minaretet, az érsekkertet és az érseki palotát is. Eger a legjelentősebb magyar borvárosok egyike, ezért ellátogattunk a híres Szépasszony-völgybe is.

Berkes Ildikó osztályfőnök

„A DÖBBENET EREJÉVEL” KONTRASZT KIÁLLÍTÁS MARGÓJÁRA

A BSZC Csiha Győző Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája felnőttoktatásban tanuló diákjai is részt vettek a kiállításon. Élményeiket, érzéseiket szerették volna megosztani ebben a pár sorban.

A KONTRASZT kiállításról először az egyik tanárnőmtől hallottam. Az első másodpercben felkeltette az érdeklődésemet és elhatároztam, hogy ezt nekem mindenképpen látnom kell. Gondoltam utána olvasok kicsit, hogy egész képet kapjak arról, hogy mi vár rám, ha elmegyek megnézni. Egészen megdöbbentőek voltak számomra a cikkek, amelyek erről a kiállításról szóltak. Azt hittem, amikor a bevezető beszélgetés után beléptem az első szobába, – mivel már nagyjából tudom, mire számíthatok- nem lesz igazán hatással rám. Hatalmasat tévedtem!

„Szomorú látni, milyen élethelyzetek lehetnek/vannak mai társadalmunkban. Azt gondolhatnánk, hogy veszély csak a külvilágban leselkedik ránk és NEM! Sokan a családban sincsenek biztonságban. SŐT!” (Erika)

Már ott, az első szobában azzal kellett szembesülnöm, hogy az, amiket olvastam, semmi ahhoz képest, amit éreztem a plakátok láttán és a film vetítése közben és után. Akkor szembesültem azzal, hogy bármilyen mélyen temetem el ezeket az érzéseket magamban,  -amiket sajnos a saját bőrömön és testközelből megtapasztaltam – még mindig ott élnek bennem, újra és újra megmérgezik a lelkemet és előtör belőlem minden fájdalmas másodperc. Nagyon régen történtek ezek a dolgok, de az agyam és a lelkem azonnal elkezdett „gondolkodni”, emlékezni! Ki akartam jönni a szobából és újra eltemetni az emlékeimet. Tudtam, hogy menni fog, hiszen olyan régen „hurcolom” magammal ezt a terhet, már van benne gyakorlatom. Ezekkel az érzésekkel indultam tovább szobáról-szobára.

„Alkoholizmus, drogok, éhezés-felfoghatatlan, hogy az emberek napi szinten így élnek. A felnőttek talán tudnak dönteni, ha nem is mindig jól, hogy hogyan éljenek. Káros szenvedélyükkel tönkre tegyék mások életét, házastársnak, szülőnek, gyermeknek kell szenvednie egy másik ember rossz döntése miatt. Nem értem. Gondolom, nem vagyok ezzel egyedül? Miért hagyjuk-hagyják, hogy gyerekeket bántsanak? Mit vétettek ők? Nem kérték, hogy megszülethessenek, mi felnőttek akartuk őket!” (Ildikó)

Egészen megdöbbentő volt így, ilyen hanghatásokkal, elsötétített szobában végignézni a vetítéseket. Minden szobában szembesülnöm kellett azzal, hogy ezek a képsorok a valóságot tükrözik, és nem lehet kívülállóként szemlélni ezeket a témákat. Fájó pontokat érintenek, szembesítenek, esetleg változtatásra sarkallnak.

„Családos anyaként úgy gondolom, ez a kiállítás feltárt olyan dolgokat, amelyekre nagyon érdemes odafigyelni, mert óriási problémát jelenthet a mai generáció számára.” (Hajnalka)

A legnagyobb sokkhatás mégis akkor ért, amikor az abortuszról szóló szobába érkeztem. Egészen kegyetlen módon, kendőzetlenül mutatta be egy emberi lény elpusztítását. Fájdalmas és szívszaggató volt látni ezeket a képkockákat. Végigjártam az összes szobát, megélve minden fájdalmat.

„Egy gyermek élete, aki nem születhet meg, mert a szülei, akik még maguk is gyerekek, felelőtlenül tesznek dolgokat, a következményekkel mit sem törődve. Jól meg kell gondolni, hogy csak az hozzon világra gyereket, aki tisztességben fel is tudja nevelni!” (Ági)

„Azt azért be  kell valljam, hogy az abortuszról szóló videó eléggé sokkoló volt. Ilyen részletesen még sosem láttam ezt a folyamatot. Hallani hallottam róla, hogy-hogyan zajlik, de látni sokkal borzasztóbb volt!”(Zita)

„Lehet, hogy egyesek az abortuszt használják fogamzásgátlásnak? Miért? Számtalan lehetőség van a nem kívánt terhesség megakadályozására. Beszéljünk róla gyermekeinkkel, sőt mások gyerekeivel is!” (Ildikó)

Egy dolog biztos, ezt a kiállítást mindenkinek -nemre, korra való tekintet nélkül-látnia kellene, mert olyan nincs, hogy ezek a képek, filmek ne váltsanak ki érzelmeket az emberekből. Segít szembesíteni a világgal, talán megkönnyebbülést hoz, talán sebeket tép fel, de mindenképpen megmutatja, hogy merre NE haladjunk!

„ A kiállítás egy visszaigazolás a jelenlegi életképről, és megmutatja azt, hogy szükség van segítségre és a hitre.” (Zsuzsi)

Mi, akik láttuk ezt a kiállítást, köszönettel tartozunk a szervezőknek. Köszönjük!

D.M.G.

Elérhetőek vagyunk a Facebook-on is

Facebook Page Loading...