Home » Történetünk

Történetünk

A BSZC Csiha Győző Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája története

clock-359984_640Hajdúnánáson a tanoncok képzéséről a céhes mesterek gondoskodtak még a XIX. század második felében is. 1886-ban új színfolttal gazdagodott a város pedagógiai kultúrája, amikor 66 tanulóval megkezdte működését az iparos-, kereskedő- és tanonciskola. Az első világháború után az iskola állandó anyagi nehézségekkel küzdött. A város, mint fenntartó is segítségére sietett az intézetnek. Ezek eredményeként az 1935/36-os évben a tanulók létszáma 103 főre emelkedett. A háború természetesen visszavetette az intézményt minden vonatkozásban.

Az iparos-képzés újjászervezését az 1954/55-ös tanév jelentette Hajdúnánáson. Az iskola a debreceni 109. számú Szakmunkásképző Intézet irányítása alá került. A tanulók gyakorlati képzése a város magánkisiparosainál, a ktsz-ben, az állami vállalatoknál és a termelőszövetkezetekben történt. Legnagyobb problémát az iskola önálló helyiségeinek a hiánya jelentette. Mindezek ellenére összesen 17 szakmában folyt képzés. Az akkor oktatott szakmák a következők voltak: villanyszerelő, kerékgyártó, férfiszabó, műszerész, kőműves, asztalos, cipész, női szabó, ács, kovács, órás, géplakatos, fényképész, szobafestő, cipőfelsőrész-készítő, női fodrász, fodrász.

1964-ben a körülmények annyiban változtak, hogy az oktatás a gimnázium épületében folyt. A tanulólétszám fokozatosan emelkedett, ezért szükségessé vált egy önálló iskolaépület létrehozása. Az iskola új épületének átadása 1968. augusztusában történt meg, majd 1970. április 1-jén az intézmény levált a debreceni 109. számú Ipari Szakmunkásképző Intézettől a 125. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet néven. A tanulók létszáma az 1969/70-es tanévben 470 fő volt. A vasipari gyakorlati képzés bázis üzeme a Szellőző Művek hajdúnánási gyáregysége volt, ahol 200 vasas tanuló képzése volt biztosítva. Ez is azt igazolta, hogy a fellendülő ipar egyre több jól képzett szakembert igényelt. Megnőtt a bejáró tanulók száma, a 70-es évek végére elérte az összlétszám 51 %-át.

A hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején a tanügyi korszerűsítés volt a jellemző. Az intézet igazgatója az 1977/78-as tanévben Ádám László lett, aki nagy lendülettel és szakértelemmel látott az előtte álló feladatok elvégzéséhez. Ő a képzés színvonalának emelését a szakmai profil bővítését, a tárgyi feltételek javítását és a tantestület célokhoz igazodó fejlesztését tekintette alapfeladatnak. Két év alatt jelentősen javultak a személyi feltételek, egyre többen rendelkeztek az oktatáshoz szükséges végzettséggel. Lassan bővült a képzési profil is a vízvezeték- és készülékszerelő, valamint a karosszérialakatos szakmákkal.

Az 1981-84-es képzési ciklus fontos változásokat hozott az intézmény munkájában. Befejeződött a szakismereti tanterv bevezetése, megvalósult az ötnapos tanítási hétre való átállás, életbe lépett az új iskolai házirend és rendtartás. Magasabb színvonalat igényelt a tanulóktól az új szakmunkásvizsga szabályzat. Mindezek a tanügyi reform részeként valósultak meg.

A négy tantermes iskola egész napos igénybevétel mellett sem volt képes a megnövekedett feladatokat ellátni. 1984-ben megkezdődött a régi iskolaépület felújítása valamint bővítése. Az intézmény 8 tanteremmel, 3 szakcsoport teremmel, tornateremmel és különböző járulékos helyiségekkel bővült. Az új létesítményben már szakmai szertárak, valamint könyvtár kialakítására is lehetőség nyílt. Az ünnepélyes átadásra 1986. október 31.-én került sor.

Azonban a 80-as évek végére a gazdasági helyzet romlása éreztette hatását a vállalati gyakorlati képzésben. A cégek egyre nehezebben tudták a képzés tárgyi és személyi feltételeit biztosítani. Ennek ellensúlyozására az iskola fokozatosan növelte belső szakoktatóinak számát, ami a gyakorlat – elmélet összehangolása szempontjából is kedvezőbb lehetőségeket nyújtott.

A “rendszerváltó évek” gazdasági változásai alapvetően formálták át az intézetben a beiskolázás és gyakorlati oktatás lehetőségeit. A vállalatok, szövetkezetek, kft-k átmenetileg kivonultak a szakképzésből. Az iskolavezetés rákényszerült saját iskolai tanműhelyek létesítésére, melyek felszereléseit csak részben tudta pályázati pénzből finanszírozni. Ekkor alakítottuk ki az iskolában saját erőre építve a ruhaipari, a kőműves, a szobafestő és a lakatos tanműhelyeket, amelyek enyhítették ugyan a gondokat, de nem jelentettek teljes megoldást.

iskola_epuleteAz 1991-es évben az iskola felvette Hajdúnánás jeles polgárának, Csiha Győzőnek a nevét. A névfelvétel nemcsak formai, hanem tartalmi megújulást is jelentett az iskola életében. Az 1993-as új oktatási törvény és a vele egyidőben megjelenő szakképzési törvény fontos változásokat hozott. Sinka György az 1994/95-ös tanévtől kezdődően lett az iskola igazgatója, és hitet tett a szakközépiskolai képzés fejlesztése valamint a korszerű szakképzés mellett. Így a struktúraváltás után a szakmunkásképző tagozaton továbbra is indított az iskola szakcsoportokat vagy osztályokat, de a fejlesztés fő iránya már a szakközépiskolai képzés bővítése lett. Előbb ruhaipari, később számítástechnikai programozó és szoftverüzemeltető, informatikus, faipari technikus, mezőgazdasági gépszerelő szakmákkal bővült a képzési profil. A szakiskolai választék is kiegészült a mezőgazdasági gépész és az állattenyésztő szakok oktatásával. Megmaradtak a hagyományos szakmáink képzései, úgy, mint például a szobafestő-mázoló és tapétázó, kőműves, asztalos, a nőiruha-készítő, hegesztő, ács és lakatos szakmák. Ezekhez természetesen szükség volt új tanműhelyek létesítésére, a meglévő eszközállomány folyamatos korszerűsítésére, újabb számítástechnikai termek kialakítására egyaránt. 1999-ben az eddigi kizárólagosan ipari jellegű képzéseken túl beindult több, a szolgáltató szférához tartozó szakma képzése is. Személy- és vagyonőr, valamint idegenforgalmi technikus és utazási ügyintéző szakmák váltak elsajátíthatóvá az intézményben, mellyel párhuzamosan a tanulók a német és az angol nyelveket magasabb szinten, jól felszerelt nyelvi laborokban is tanulhatták. A szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkezők számára 1992-2002 között a szakmunkások szakközépiskolája adott lehetőséget az érettségi megszerzésére és többeknek ezzel nyílt meg a lehetősége főiskolai oklevélmegszerzésére is.

A szakmai változásokkal párhuzamosan a diákönkormányzat irányításával folyamatosan demokratizálódott az iskola belső élete. 1994. áprilisi megalakulásuk óta az iskolavezetés minden olyan kérdésben kikéri a DÖK véleményét, melyre a tanulóknak jogosítványuk van. Az diákönkormányzat szervezeti és működési szabályzat alapján végzi munkáját. Legfontosabb tevékenységük az iskolai diákélet szervezése. Hagyományos rendezvényük a Csiha napi Inas-avató és a DÖK napi program, melyeken általában sikerül megmozgatni az iskola egész tanuló ifjúságát.

A szakmai fejlődést segítette elő diákoknál és tanároknál egyaránt az elmúlt évtizedben kialakított kapcsolat külföldi szakképző intézményekkel, így például a székelyudvarhelyi a Bányai János Szakközépiskolával, ahol diákjaink minden évben fafaragó táborban vettek részt. Másik jelentős kapcsolat a Kultúrák Közötti Kommunikáció a Kárpát-medencében program, ahol két magyarországi, és öt határon túli magyar tannyelvű középiskolával tartunk rendszeres kapcsolatot: Beregszász, Lendva, Fülek, Sepsiszentgyörgy és Szabadka. Diákjaink a nyári táborokban és őszi iskola heteken ismerhetik meg egymás életét, kultúráját, míg a pedagógusok évente egy tanári konferencián juthatnak újabb szakmai információkhoz egymástól.

A kétezres év első évtizede viharosan telt el. Míg 2004-ben, egy akkori iskolabezárás következtében, mi kaptuk meg a szomszédos iskolaépületet, mellyel az akkor közel 850 főre duzzadt létszám oktatása vált biztosítottá, addig újabb fenntartó döntés következtében 2008. augusztus 1-től mi veszítettük el önállóságunkat. Akkor a Kőrösi Csoma Sándor Gimnázium, Szakközép-, Szakképző- és Általános Iskola Kollégium tagintézményeként, majd 2011-től intézményegységeként folytattuk képzéseinket. Láthatóan csökkenő tanulói létszámunk először a szakközépiskolai osztályok számának csökkenésében volt megfigyelhető, de mára már a szakiskolába is egyre kevesebb gyerek jelentkezik hozzánk. Betudjuk mi ezt a demográfiai mélypontnak is, ugyanakkor keresnünk kell ebből a kiutat. Így hirdettük meg például a virágkötő vagy a falusi panziós szakképesítést és keressük azóta is a további lehetőségeket különösen a lányos szakmák területén.

2013 tavaszán fenntartóváltáson esett át az akkori Körösi Csoma Sándor Gimnázium, Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium, mert a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ Debreceni Tankerülete irányítása alá került. Bővült az érettségire épülő szakképesítések sora a rehabilitációs nevelő és segítő szakmával. Szakiskolás lányoknak elindítottuk a ruházati eladó, ill. szociális gondozó és ápoló képzéseinket.

2015. július elsejével a jogszabályi előírásoknak megfelelően először kivált és önálló lett a kollégium. Párhuzamosan a kormányzati döntéseknek megfelelően megtörtént a profiltisztítás, melynek eredményeként a szakképzés – magába foglalva a szakiskolai és a szakközépiskolai képzést egyaránt – önálló intézményben kapott helyet, elválasztva a gimnáziumtól. Egy nagy folyamat részeként eltűnt a régi Kőrösi a városból, helyén három középfokú oktatási feladatot ellátó intézmény szerveződött: Kőrösi Csoma Sándor Kollégium (Hajdúnánás, Baross utca 11/a), Berettyóújfalui Szakképzési Centrum Csiha Győző Szakképző Iskolája (4080 Hajdúnánás, Baross utca 11.) és 2015. szeptember 01-től a Kőrösi Csoma Sándor Református Gimnázium (4080 Hajdúnánás, Bocskai utca 29.).

A BSZC Csiha Győző Szakképző Iskolája Hajdúnánás város két középfokú intézményéből a tanulólétszámot tekintve a nagyobbik. Az első centrumos tanuló év után pedagógusok és iskolavezetés egyaránt bíznak abban, hogy a 2016. szeptember elsejétől megváltozott elnevezés egy sikertörténet kezdete lesz.

Kívánjunk magunknak, diákjainknak és a bennünk bízó szülőknek szakmailag kiteljesülő, sikeres éveket a

Berettyóújfalui SZC Csiha Győző Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája

név alatt!