Home » Névadónk – Csiha Győző

Névadónk – Csiha Győző

csiha_gyozo

Csiha Győző 1887. február 25-én született Hajdúnánáson. Apja Csiha Elek, anyja Négyessy Katalin, aki nemesi családból származott. Elemi iskoláit Hajdúnánáson végezte, és itt kezdte meg tanulmányait a Református Főreál Gimnáziumban, később Keszthelyre került a premontreiekhez. jeles eredménnyel végzett, és tudatosan készült a mérnöki pályára, szorgalmasan látogatta a szabadkézi rajz és gyorsírás órákat. Egyik vezetője volt az önképzőkörnek. Gimnáziumi tanulmányai befejeztével a Budapesti Műegyetemen tanult, és 1911-ben gépészmérnöki oklevelet szerzett. 1912-töl a berlini Allgemaine Elektrizitats-Gaellschaft (AEG) cégnél, majd a Siemens-nél dolgozott gépészmérnökként. Az utolsó béke-évben az AEG Unió Magyar Villamossági Rt. Berlini központjának alkalmazottja volt.

Önkéntesi évét Bécsben az egyes vártüzéreknél szolgálta le, és rangelsőként végzett. Az első világháború kitörésekor tüzér hadnagyként vonult be, és ütegparancsnok lett. 1915 elején orosz hadifogságba esett. Néhány hónapig Katalinszkban, majd három évig Turkesztánban volt hadifogolytáborban. 1918 márciusában megszökött, és a koraősz már Hajdúnánáson találta.

Hazatérése után Csiha Győző bekapcsolódott a Nemzeti Tanács munkájába. Egyik kezdeményezője a Bajtársak Jóléti Bizottsága nevű szervezet létrehozásának, A Jóléti Bizottság az év végére komoly politikai tényező lett a városban. Követelésére helyezték el a Hajdúnánáson állomásozó székely ezredet. A Tanácsköztársaság idején nem vállalt a megyében közszereplést. A Kommün bukása után Romániában élt, és csak 1923-ban tért vissza szülővárosába.

Átvette apjától az akkor még csak 8 fővel dolgozó un. Csiha-malmot. Szakmai és üzleti tapasztalatokkal felvértezve kezdte el az öreg malom – 1885-ben alapította édesapja – korszerűsítését.

Közben a 30-as évek elejétől lassan bekapcsolódott a város társadalmi életébe, 1937 januárjában a Hajdúnánási Torna Kör választmányában is helyet kapott. Elnöke lett a Hajdú Vármegyei Malomszövetségnek, és 1939-ig -lemondásáig – ügyvezető elnöke az Országos Malomszövetségnek.

1938-ban kezdett hozzá az akkor már több mint ötven éves malom nagyarányú korszerűsítéséhez. A négyemeletes új malomépület csak 1942-ben készült el. Az üzem azzal a céllal készült, hogy biztosítsa Hajdú, Szabolcs és Borsod vármegyék ellátását. Az elkészült komplexum az ország legmodernebb malma lett.

A II. világháború idején Csiha Győző több mint száz embert foglalkoztatott. Az elnyomorodást látva beosztottjainak gyakran adott kölcsön pénzt, és ezt később részletekben vonta le, nem róva ezzel elviselhetetlen terheket a családokra. Rendszeresen vágtak a malomnál sertést, a húst a dolgozói között szétmérte. Ingyenes legényszállást létesített, több esetben eljárt a lakbéruzsora által sújtott munkásai érdekében. Komoly erőfeszítéseket tett, hogy a malomban dolgozókat mentesítse a katonai szolgálat alól, ill. visszahivassa őket a frontról.

1945-ben újra üzembe helyezték, és a közellátás rendelkezésére állt. Lisztet küldtek a borsodi bányavidéknek, az ideiglenes fővárosba, Debrecenbe, és 1945 februárjában az éhező Budapestre. Változatlanul nagy gondot fordított a munkakörülmények javítására, és a szociális intézkedésekre. 1945-ben bevezette az ingyenes orvosi vizsgálatot, a következő évben visszamenőleg is kifizette a családi pótlékot.

A gőzmalmot végül 1948. március 25-én államosították.

Csiha Győző egy ideig visszavonultan élt, majd 1950-töl nyugdíjazásáig Budapesten a Malomipari Országos Központban dolgozott magas beosztásban. Nyugdíjazása után is a fővárosban élt, ott halt meg 1962. december 27-én. Egy tudós és bátor ember képe bontakozott ki előttünk, akinek a goethei felszólítás – “életed legyen a tett!” – a mindennapok tartalmát jelentette.